Mit olvassunk?

MOTTÓ:

"A kutyán kívűl az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni." 

Groucho Marx

Az olvasást nem lehet elég korán kezdeni.Mint az élet sok más területén ebben is követhető példát kell nyújtanunk gyermekeinknek. Olvasó szülőnek lesz olvasó gyereke.Tiszta sor. Most már csak azt kell eldöntenünk, hogy mikor és mit olvassunk nekik.

Hány éves korban kell kezdeni? És főleg: MIT OLVASSUNK?

Pedig könyvből aztán nincs hiány ,ezért nehéz az egyszeri szülő dolga, mert választani egyáltalán nem könnyű. Nem könnyű, mert rengeteg a kívülről mutatós, ám sajnos belülről siralmas tartalmú mű.Átírt, lerövidített klasszikusok, rózsaszín mázba csomagolt blőd történetek, se füle, se farka "mesék". Pedig ezen az elszemetesített mai könyvpiacon is léteznek igazi, értékes, tartalmas, művészi illusztrációkkal ellátott könyvek.Azt gondolom, a könyvek megválogatásában még szigorúbbnak kell lennünk, mint a játékok esetén. Hiszen a könyvekben (a jó könyvekben főleg!) olyan gondolat magok lapulnak, amelyek szépen tudat alatt belefészkelik magukat a kicsik agyába és ott növekedésbe kezdenek.Gondold meg, milyen magot szeretnél elültetni! A jó könyv nem csak irodalmilag igényes, hanem a szemünknek is szép.Mindig nézd meg az illusztrációkat és gondold végig, hogy milyen hangulatot, milyen érzéseket árasztanak, és tedd fel magadnak a kérdést: Meg akarom ezt mutatni a gyermekemnek? Az ízlés formálása bizony már itt elkezdődik, az első kemény kötésű lapozóval, amit szerencsés esetben, már 1 éves kora előtt te magad adsz a gyerek kezébe.Ha gyermeked megszokja, hogy szép dolgokkal veszed körül, akkor ő is a szép dolgokat fogja keresni, és fokról-fokra lassan kialakul benne az a valami, amit izlésnek hívunk.

Én imádok olvasni. Számomra ez a világ megirmerésének ugyanolyan eszköze, mint a szemem, fülem, kezem és a többi érzékszervem.Az irodalomban nincs lehetetlen, nincsenek határok bármelyik korba elutazhatunk és ott bármi megtörténhet velünk.Ez a szenvedély vezette a kezem, amikor az első, most már 8 éves fiamnak megvettem az első könyvet. És ez a szenvedély tett tudatossá a gyerekeim könyveinek, meséinek kiválasztásánál is.Igyekszem nekik sokféle, általam értékesnek tartott könyvet megmutatni és persze engedni őket azok közül választani, hiszen ők nem én vagyok, de az asztalt, amiről választank én terítem meg.

Nekem három gyerekem van Balázs(8) kisiskolás, már tud olvasni, Ábel(6) nagycsoportos, imád mesét hallgatni, Emese (4), nem minden mese köti le.Mivel az esték nálunk is pörgősek és bármennyire  nem vet rám jó fényt, bevallom, hogy este 8 körül, már csak egy mesényi energia marad bennem, tehát nagyon igyekeznem kell, hogy az mindhármukat érdekelje. Ez persze nem mindig jön össze. Arra gondoltam, hogy megosztom veletek időről-időre, hogy mi éppen melyik könyvet olvassuk, melyik gyerkőcöm, hogyan viszonyul hozzá, hátha ezzel kedvet csinálok egy-egy könyv elolvasásához, illetve ötletet adok, ha éppen a ti gyereketeknél idősebb, fiatalabb gyereknek akartok könyvet venni.

Tehát következzen néhány általunk kedvelt,illetve éppen olvasott mű:

Mach és Sebesztova az iskolában.Katarzist akkor érzünk igazán, ha magunk is hasonló helyzetben vagyunk, mint a főhős. Az iskola kemény dió, de azért sok jó dolog is történik ott. Főleg, ha az ember fiának, lányának egy varázslatos telefonkagyló kerül a birtokába, amibe elég belesuttogni a kívánságot, és az már teljesül is.Inkább felolvasásra ajánlom a kezdő olvasóknak, de ez nem is baj, mert titokban anya és apa is jól szórakozik a cseh gyerekirodalom ezen remekén.

 

A következő korosztály nálunk 6 éves. Már félig kikandikálunk a a varázslatok birodalmából, de néha napján elfelejtjük, hogy már nagyok vagyunk, jóleső érzéssel huppanunk vissza és legszívesebben ott is maradnánk. Az idő kemény úr. Mi felnőttek is minden nap küzdünk vele.Gyerekfejjel pedig még nehezebb bánni vele. Ábel fiam különösen nehéz viszonyban áll vele. Ezért Karácsonykor az angyalok a Hol lakik az idő(Vladimir Skutina, Maria-José Sacré) című könyvet hozták neki. Elolvasván én is elgondolkodtam...

 

A legkisebb, Emese lányom, nehéz tészta. Sokat dolgoztam már rajta, de nem mindig sikerül olyan mesét találnom, ami érdekli ( kivéve a saját kútfőből mondottakat, de hát az sajnos nem megy minden nap:-( )

A mostani kedvenc könyv igazából nem is mese. Egy nem tudom mi. Egy játék. Valami igazán egyszerű és mégis csodálatos. Nagyon jól szórakozunk minden alkalommal. Csak csinálni kell és a csoda valóra válik!

Tuti tipp a kisebbeknek!

 

 

Jó olvasást!

Hoós Gabi