1139 Budapest, Tahi u. 69.     +36 70 314 0368        Bejelentkezés nyitvatartási időben:   +36 30 876 7283

Mit bír el a lelked? Avagy a lelki ellenállóképesség titkai I. rész

mi a szösz az a reziliencia?

Vajon azok az emberek, akik körülöttünk általában vidámak, elégedettek, pedig az életük még kívülről nézve sem könnyű, mit tudnak? Milyen képességeik vannak? És főleg, ezek a képességek bárki számára megszerezhetőek?

A pszichológia tudományos nevén rezilienciának nevezi a lelki immunrendszerünket, a lelki ellenálló képességünket. Ez jelenti a lelki rugalmasságunkat, amivel az életünkben felmerülő nehézségeket legyűrjük. Azt a belső erőforrás-készletet, ami segít nekünk hogy megtaláljuk, meglássuk és használjuk vagy kialakítsuk a gödör alján azt a módszert, amivel ki tudunk onnan jutni.

Egy Baba-Mama Központ oldalán különösen fontos téma, hiszen mindannyian szeretnénk az életről olyan tudást átadni a gyerekeinknek, amivel boldog és kiteljesedett életet élhetnek.És tudjuk, hogy olyan tudást tudunk átadni, amit már magunk is megszereztünk.

Jó hír, hogy a lelki rugalmasságunk edzhető, fejleszthető és tulajdonképpen az életszemlélet,és bizonyos képességek összjátéka, egy folyamat, ami az életünk minden területét átszövi. Rossz(?) hír, hogy karban is kell tartanunk.

Mi szükséges ahhoz, hogy valaki a lehető legtöbbet tudja kihozni egy adott nehéz helyzetből?

Kezdetnek jöjjön egy tömör és egyszerű idézet:

Óvakodj attól a naív elgondolástól, hogy az életben mindennek sikerülnie kell. Ajándékozd meg magad a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, vereségek, kudarcok, visszaesések az élet természetes velejárói, amelyeken keresztül az ember növekszik és érik.” Antoine de St. Exupéry

A három fontos alapvető beállítottság

  1. Optimizmus
  2. Elfogadás
  3. Megoldás-orientáltság

A négy fontos képesség

  1. Önmagunk szabályozása
  2. A felelősség vállalása
  3. Kapcsolatok kialakítása
  4. A jövő megformálása

Talán a felsoroltak nem okoznak nagy meglepetést. Egyiket-másikat – pl. az elfogadást – éppen olyan sokat forgatjuk a közbeszédben, olyan sokat használjuk, nem feltétlenül jó értelemben, hogy lassan nem marad belőle semmi.

Ezért nem árt újratölteni, illetve más szemszögből is ránézni a fent említett beállítottságra és képességekre.

Optimizmus

  • Itt nagyon sok közhellyel kell szembenéznünk, amelyek alapvetően igazak, csak az nem mindegy, hogy melyik életszakaszban halljuk őket. Ilyen pl.: a pohár félig tele,vagy üres. Ha tele, akkor optimista vagy. Igen ám, de nagy tévedés, hogy aki optimistának vallja magát, az mindig mindenféle pohár, azaz aktuális nehéz helyzet kapcsán így is érezne. Más kérdés, hogy egy idő után, azt fedezi fel, hogy félig tele.

Itt inkább olyasmire kell gondolnunk, hogy van-e emögött egyfajta akár tanult tudatosság és némi önismeret. Igen, amikor rossz dolgok történnek velem, először nagyon elkeseredem. Akár világvége hangulatom is lehet, de aztán elhatározom, hogy ebből kihozom a legtöbbet. És igen, van benne egyfajta lelki kódoltság is, ugyanis az az ember, aki alapvetően optimistán áll a világhoz, az bízik az emberekben, az az alapállapota, hogy a világ OK. és én is OK. vagyok benne. Tehát pozitív az önképe.

És van még egy fontos jellemző: A realizmus. Itt abban az értelemben, hogy az optimista emberek képesek reálisan látni saját magukat és az adott helyzetet. Azaz úgy koncentrálnak egy adott helyzetben a pozitívumokra, hogy nem hagyják figyelmen kívül a nehézségeket.

Elfogadás

Mondhatjuk, hogy manapság lerágott csont…egyfajta értelmezésben, hiszen sok mindent lehet az elfogadás jegyében tenni, de a másikra a saját értékrendszeremet rákényszeríteni azt nem. De ez egy másik cikk témája.

Itt most azokról a helyzetekről van szó, amikor a dolgok nem az én elképzeléseim szerint alakulnak, amikor valami nem sikerül, kudarcot vallok. Akkor hogyan állok a kialakult helyzethez? Mi van, ha valakiben csalódnom kell? Hogyan szembesülök ezzel az új helyzettel?

Vajon tudom-e reálisan szemlélni, kicsit távolabb a természetesen fellépő érzéseimtől -csalódottság, düh, harag, megbántottság-, vagy ezekben a helyzetekben nincs türelmem? El tudom-e fogadni a jelenlegi helyzetet a maga realitásában, azzal együtt, hogy ez engem most hogyan érint?

Ez az elfogadás nem egyenlő azzal, hogy nem akarok ezen változtatni, csak annak a ténynek a megállapítása, hogy most ez van. Ez a gyereknevelés során nagyon sokszor hatalmas szülői erő, ha képes vagyok erre. Hiszen a gyerekünk tulajdonképpen nem egy állandó valami, hanem a folyamatos változás maga. Sokszor a jövőjét akarjuk jó szívvel egyengetni, de közben elfelejtjük a jelenlegi helyzetet, állapotot reálisan szemlélni. Illetve azt a tényt, hogy a gyerekünk nem hasonlít ahhoz a képhez, amit magunkban oly régóta dédelgettünk, képzeltünk, hogy milyen is lesz majd ő.

Tehát az elfogadás nem egyenlő azzal, hogy ezen a helyzeten nem akarok változtatni, hanem azt jelenti, hogy reálisan belátom, most ez van. És pont. Ezért szülői varázserő is. De hát mihez is kellene nagyobb rugalmasság, mint a gyerekneveléshez?:-)

Ezekben a helyzetekben, a következő lépés, ha önmagunkat elfogadjuk. Ez azonban tényleg egy külön cikket érdemel, mert egy bonyolult és soktényezős téma, nem lehet pár mondatban megmondani, hogy hogyan fogadhatja el magát valaki, aki eddig nem tette. Sokan közülünk egy életen át dolgoznak rajta.

Megoldás-orientáltság

Talán ez egy olyan fogalom, amely pontosan azt jelenti, amit elsőre gondolunk. Ide is van jól illeszkedő kérdés, ami már-már közhely számba megy.

Amikor egy nehéz helyzettel szembesülsz mit látsz benne? problémát vagy lehetőséget, kihívást, Hát…ez is olyan mint a mesében az okos lány, hoztam is meg nem is, jöttem is meg nem is…szóval a reziliens emberek is látják a kettőt egyszerre. Problémát és kihívást is. A kérdés az…

Mi van a fókuszban?

A megoldás-orientáltság egy nagyon izgalmas attitűd. Mindannyian csak a saját eddig megélt tapasztalataink, gyakran megélt élményeink szűrőjén keresztül vagyunk képesek szemlélni a körülöttünk lévő világot, embereket, helyzeteket, és saját magunkat is. A világ azonban a mi szűrőnknél sokkal összetettebb. Ha csak abba gondolunk benne, hogy több,mint 7 milliárdan élünk egymás mellett a saját szűrőnkkel, tapasztalatainkkal. Hú! Csoda, hogy még élünk!:-)

Ha eddig zömében olyan tapasztalataim voltak, hogy a világ egy biztonságos hely, akkor inkább az ezt a tapasztalásomat megerősítő dolgokat fogom inkább észrevenni. Ha épp ellenkezőleg, a világ veszélyesnek, az emberek megbízhatatlannak tűnnek, akkor inkább ezeket a tapasztalataimat megerősítő dolgokat fogom jobban érzékelni.

Az, hogy ez hogyan alakul, szintén teljes cikket érdemel, de annyiból itt is nagyon fontos, hogy ezt az attitűdöt tudjuk mi anyukák a gyerekeinkben kialakítani, mintegy beléjük programozni. Hiszen a saját belső meggyőződésünk alapján tanítjuk meg őket arra, hogy a világ milyen. Ha én azt az üzenetet kaptam gyerekkoromból és – még nem dolgoztam rajta, hogy esetleg megváltozzon -, hogy a világ veszélyes hely, az emberek rosszak és nem lehet bízni senkiben, akkor ezt az attitűdöt, beállítódást fogom elültetni a gyermekemben is.

A teljesség igénye nélkül, tényleg csak érintőlegesen négyféle hozzáállás létezik a világ és a saját viszonyomat tekintve.:

Én is és a világ is OK

A világ OK de én nem vagyok OK

A világ nem OK, de én Ok vagyok

A világ sem OK és én sem vagyok OK

Itt már sejthetjük, hogy sok minden mással egyetemben ezért is mi szülők vagyunk a felelősek…Nem, inkább fogalmazzunk úgy, hogy ennyi mindenre van lehetőségünk, hogy segítsük a gyermekünket:-) Úgy látszik a fogalmazásra is hat, ha a rezilienciával foglalkozom….:-)

De vissza a megoldás-orientált hozzáálláshoz! Akire ez a hozzáállás jellemző, annak egy nehéz helyzettel való találkozáskor a fókuszban nem a probléma és annak elemezgetése áll, hanem a megoldásra törekvő, tehát jövő orientált látásmód, perspektíva.Így a problémát egy megoldandó feladattá alakítja, ebből pedig kihívás lesz. Fontos, hogy ez nem jelenti azt, hogy az adott helyzetben adódó problémákat nem veszi figyelembe, csupán azt, hogy nem a probléma körül kering, hanem a megoldás, a lehetséges megoldások(!) körül.

A jó kérdések ilyenkor : Mi lehet működőképes? Hogyan működhet ez? Mit tehetek annak érdekében, hogy…? Fontos az is, hogy több elképzelhető megoldást tudunk-e felvázolni. Az egyetlen, tökéletes és ideális megoldáshoz való ragaszkodás, merevvé tesz és az ugye nem lehet rugalmas:-), hiszen kiszorít sok más, egyébként nem tökéletes, de elég jól működő alternatívát.

Ez anyaként, szülőként egy nagyon fontos hozzáállás. Ha csak azt tudom elképzelni, hogy a gyerek mindenképpen szobatiszta lesz a nyáron vagy sírás és nehézség nélkül fog beszokni az oviba, és ezzel kapcsolatban, csak egy elképzelhető megoldás van a fejemben, -a tökéletes és ideális – és a dolgok mégsem aszerint alakulnak, az könnyen belemerevíthet az adott helyzetbe és ezzel a gyerekemet is megrekesztem vagy rekeszthetem a folyamatban.

A nehéz helyzetek az anyai, szülői életünkben egyrészről előre programozottak. Ezek a normatív krízisek, amely a család és a gyermek fejlődéséből adódnak. Pl. házasságkötés, várandósság, szülés, oviba szoktatás, iskola kezdés….. és van közben számtalan előre nem tervezhető: betegség, baleset, csalódás, válás, veszteség.

Még egy fontos tényező az, hogy a változás kezeléséhez rugalmasan álljunk. Azaz tudjuk, hogy a változás folyamata alatt, amíg a problémától a megoldásig eljutunk, egy bizonytalan, nem kiszámítható helyzetben vagyunk, ezt tudatosan kezeljük, “elbírjuk” a bizonytalanságot. A másik fontos eleme a folyamatnak az, hogy meghozott döntésünkhöz is rugalmasan állunk, képesek vagyunk a kitűzött irányt és módszert megváltoztatni,ha az nem működik.

A téma komoly és szinte kimeríthetetlen, hiszen tulajdonképpen a boldog, kiteljesedett élethez ad receptet. Hasonlóan, mint az evolúció során, aki rugalmasan tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, az lesz a túlélő. Itt kicsit árnyaltabb a kép. Nem feltétlenül halunk bele – bár szélsőséges esetben az is előfordulhat – , csak sokkal kevesebb örömöt, elégedettséget, lelki békét tapasztalunk meg életünk során. Illetve nem adjuk át ennek képességét a gyermekeinknek. És ez egy nagyon nagy TÉT.

A lelki rugalmassághoz szükséges képességeket a cikk következő részében veszem sorra.

Ha úgy érzed érint Téged a téma és szívesen beszélgetnél erről csoportban, akkor szeretettel várunk a Grübedli Mama Klubban.

Ha ennél mélyebben szeretnél egyéni helyzetben foglalkozni a saját lelki erősödéseddel, akkor szeretettel várlak Mentálhigiénés Műhelyemben. A segítő beszélgetés módszere nagyon hatékony segítség ebben a témában. ITT tudod felvenni a kapcsolatot velem.

Ha a cikk hasznos volt, örülök, ha megosztod azzal, akinek szintén jól jöhet:-)

Felhasznált szakirodalom: Monika Gruhl:A keljfeljancsi-stratégia. Krízishelyzetek legyőzésére Dialog Campus Kiadó 2013

Solymosiné Hoós Gabriella

anyuka, mentálhigiénés segítő szakember

jelenleg offline